folder.pdf

(3093 KB) Pobierz

ZalaegersZeg

VÁROSRÉSZI

KALANDOZÁSOK

KüLöNLegeS

A csácsi templom 1953 novemberében

Fotó: Néprajzi Fotótár – Göcseji Múzeum

Dr. Szentmihályi Imre felvétele

CSÁCS TEMPlOMA

Csács román kori templomát 1330 körül épí-

tették. A török pusztítást követően, 1741-ben

újjáépítették – ekkor kapta barokk stílusjegyeit.

1895-ben felújították, ekkor épült a torony elé a

timpanonos előcsarnok is. 1930-ban bővítették

oldalkápolnával – a lebontott támpilléreket évti-

zedekkel később, 1975-77 között restaurálták.

Szentélyében egy lemeszelt barokk freskóra buk-

kantak: a falak belső felületén megőrződött az

1532-es tűzvész nyoma.

MÁRIA-KúT

Csácsbozsoktól északi irányban, a Kisfaludi-hegy nyugati lábánál találjuk a híres Mária-kutat.

Egykoron, évszázados bükkfák árnyékában három forrás csordogált, ezek találkozási pontjánál

építették fel 1934-ben a Mária oltárt. A természetjárók szívesen keresték fel a szépséges környé-

ket, később szokássá vált, hogy vasárnaponként litániát mondtak itt, majd énekkel köszöntötték a

Boldogságos Szüzet. A lelki töltekezést Vörös János Szűz Mária szobra is segíti. A Csurgó-kútnak

is nevezett pont napjainkban is sokak által látogatott kirándulóhely. A forrás vizét 2008 augusztu-

sában bevizsgálták, s kiderült, hogy kitűnő ásványvíz minőségű.

CSÁCSBOZSOKI ARBORÉTUM

Zala megye erdősült vidékének világát fedez-

hetjük fel a Csácsbozsoki Arborétumban: a ka-

pun belépve mélyebb, lápos területre érünk, ahol

mocsártölgyek, mocsárciprusok élnek, míg a

domboldalakban és tetőkön tölgyesek, bükkösök

találhatók. Utunkat gyönyörű növények, ligetes

fenyvesek, örökzöldek, továbbá a hazai lombhul-

lató vegetáció számos faja keresztezi; közben két

hangulatos tó, valamint forrás mellett pihenhe-

tünk le. Az utóbbi években a cserjeszint látványo-

san bővült, a Zalaegerszegi Erdészet több foltban

telepített havasszépe (azálea) fajokat.

ha visszautaznánk a két világháború kö-

zötti időbe, a 83 hektáros arborétum helyén

lucfenyvest találnánk. Igaz, a fák nagy részét

1923-ban kitermelték, a városiak mégis kedvelt

kirándulóhelyként tartották számon a hegyvidéki

bájjal felvértezett területet, mely 1945 előtt a Za-

lavári Apátság birtokában volt.

A háborút követően a terület egy részén

csemetekert létesült, másik részén az er-

dészet örökzöldeket, számos lombos- és

cserjefajt ültetett, továbbá egy parcellán 16

jegenyefenyő fajból álló, kísérleti célokat is

szolgáló gyűjteményt létesített. A csemete-

kertet az 1960-as évek végén megszüntet-

ték, ekkor bekerítették a területet és néhány

év múlva kialakították az arborétumot.

A jelentős számú védett növényfajjal ren-

delkező botanikus kertet a városi önkor-

mányzat 2001-ben helyi jelentőségű termé-

szeti értéknek nyilvánította.

A Mária-kút, előtérben a fehér virágú medvehagymával

Fotó: Seres Péter

MEDVEhAGyMA TúRÁK

Tavasszal rengetegen keresik fel Csácsbozsokot, hogy medvehagymát gyűjtsenek, bizonyos

napokon túrát is szerveznek a városrész növényszakértői. A közelmúltban közkedveltté vált med-

vehagyma szezonjában a zalaiak kedvelt fűszernövénye.

A barnamedvék előszeretettel fogyasztják terméseit,

olykor még a föld alól is kiássák – erről kapta a nevét ez

az évelő növény, mely április-májusban virágzik. Erősen

fokhagymaillatú leveleit virágzás előtt szedik és használják

fel. Gyűjtésekor fontos az óvatosság, mert a medvehagy-

ma könnyen összetéveszthető a mérgező májusi gyöngy-

virággal, illetve az őszi kikericcsel.

Szent István szobra

Fotó: Seres Péter

SZENT ISTVÁN SZOBOR

Közel öt méter magas Szent István szobor fogadja a

városrészbe érkezőket. Seres János és Szórádi Zsig-

mond alkotása 2000 óta áll Csácsbozsok küszöbén, egy

szépen parkosított dombocskán. Első királyunk monu-

mentális alakja nyugat felé tekint, kitárt palástja dombor-

művein a román kori művészet esszenciája jelenik meg.

A Csácsbozsoki Arborétum napjainkban

Fotó: Köcse henriett

PARKERDŐ

A PARKERDő TÖRTÉNETE

ha a magasból tekintünk a Zalavölgyi Parkerdőre, azonnal szemünkbe tűnik, hogy a ligetes

növényvilág alakja tölgyfalevelet formáz. Ma már semmi sem emlékeztet arra a marhalegelőre,

amelynek helyén 1969 és 1977

között kialakították a gazdag

vegetációjú, 65 hektáros össze-

függő zöldterületet. Telepítése

egyben a Zala-völgy legnagyobb

erdőnövekedését is jelentette

– több mint 80 fafaj és számos

védett növény található benne.

A nagyközönség előtt 1976.

április 23-án nyitották meg a

Zalavölgyi Parkerdőt. A tanös-

vény mellett dombocska és ját-

szótér várja a gyermekeket. Az

erdő kedvelt helye a sportolók-

nak is: sokan futnak, bicikliznek

errefelé, egy tisztáson futballozni

is lehet, kutyák és gazdáik is szí-

vesen sétálnak a zöldben.

ZAlAEGERSZEG AZ ERDőK TEKINTETÉBEN

ha a napsütéses órák számát vesszük

alapul, akkor Zalaegerszeg az ország

egyik legszegényebb területének számít

– gyakori a felhős időszak, a völgyek-

ben pedig rendszeres a ködképződés.

Mindez azonban ideális az erdő növe-

kedéséhez. Ebből a szempontból pedig

városunk kedvező helyzetben van: déli

és keleti oldalról összefüggő, nagy er-

dőségek határolják, csupán északon és

nyugaton nyitottabb. További előny a tú-

rázók, természetkedvelők számára, hogy

parkerdeink viszonylag közel találhatóak

a városközponthoz.

A fokozottan védett kockásliliom

Fotó: Seres Péter

ha április-május időszakban kisétálunk a Zalavölgyi Parkerdőbe, félúton a belváros és

Csácsbozsok településrész között, a Vérmalom melletti tisztáson hazánk egyik legjelentősebb,

természetvédelmi szempontból pedig legértékesebb kockásliliom mezejében gyönyörködhetünk

(a területen több tízezer példánya található). A mocsári kockásliliomnak vagy kotuliliomnak is ne-

vezett növény 2016-ban elnyerte az Év Vadvirága címet, s mivel sok helyen a kihalás veszélye

fenyegeti, Magyarországon védettnek számít.

ERDEI TANÖSVÉNy

A 2000-es években tanösvénnyel

bővült a Zalavölgyi Parkerdő: a rövi-

debb útvonal 12 állomást tartalmaz,

melyet további 11 stációval bővítettek –

a nyomvonalakon mindegyiket számo-

zott oszlopok jelzik. Ezek segítségével

az érdeklődők bepillantást nyerhetnek

többek között a hangyaboly, az erdő-

lakó madarak és a mókusok életébe;

megtudhatják, mely növényeket jelölik

a Quercus rubra és az Alnus glutinosa

latin kifejezések; illetve fény derül a

gyógynövények titkára és Zala megye

erdőgazdálkodására is.

Tanösvény a

Zalavölgyi Parkerdőben

Fotó: Székely Róbert

hangulat a Zalavölgyi Parkerdőben

Fotók: lendvay Antal

GÉBÁRTI SZABADIDőKÖZPONT

A Szentmártoni- és a Ságodi-patak vizei

táplálják a Gébárti-tavat, mely amellett, hogy

Zalaegerszeg legnagyobb vízfelületét jelen-

ti, egyben a város turisztikai motorja is. Az

1976-79 között mesterségesen kialakított ál-

lóvíz és környezete olyan fürdőkomplexumot

foglal magában, mely szintén egyedülálló:

aquapark, termálfürdő és strandfürdő is meg-

található a Gébárt és Ságod közötti területen.

ANDRÁSHIDA

ANDRÁShIDA TÖRTÉNETE

leletek bizonyítják, hogy már az őskorban ember élt Andráshidán, a múlt kutatói kelta nyo-

mokat is találtak, s ha hihetünk a legendáknak, akkor elképzelhetjük, amint a tatárok a Zala folyó

egyik rejtett gázlóján kelnek át, hogy a – szomszédos – gébárti Kányavárat feldúlják. Ne cso-

dálkozzunk, hogy a településrész első említésében nem fedezzük fel az Andráshida elnevezést.

Sövényfalva, lovászi és Jegenye nevét is említik az oklevelek – ezek mind a mai Andráshidát és

környékét jelentették.

Andráshida már a X. században a királyi lovászok szálláshelye volt, talán ezért is nevezték a

települést lovászinak, ahogyan az 1211-es adománylevélben leírták nevét, mely szerint az ural-

kodó, II. András két hűséges vitézét Gébárt királyi várfölddel jutalmazta meg – azzal a területtel,

mely lovászival is határos.

Amennyiben Andráshida nevének „keletkezését” kutatjuk, talán nem járunk messze az igaz-

ságtól, ha annak az 1426-os oklevélnek hiszünk, melyben a falut Andreashyda néven írják, s mely

arról értesíti olvasóját, miszerint egy András nevezetű egyén itteni birtokán vezetett át a híd a Zala

folyón.

Andráshida lakói önellátásra rendezkedtek be az évszázadok során, erre szükségük is volt,

amikor a földesúr mellett a töröknek is adózni kényszerültek. 1938-ban csatolták hozzá Gébártot,

két évvel később Apátfát (ezt az apátsági birtokot az ősi zalai települések között tartják számon),

1950-ben Vorhotát – majd ez, a megnagyobbodott Andráshida vált Zalaegerszeg részévé 1969-

ben.

Gébárti-tó

Fotó: lendvay Antal

Az AquaCity Vízicsúszda- és Élménypark számos élményelem mellett az ország legnagyobb

hullámmedencéjével várja a lubickolni vágyókat. Aki másfajta vízi élményre vágyik, szívesen ke-

resi fel a szomszédos Zalaegerszegi Termálfürdőt, mely éjszakai fürdőzéssel, fényterápiával és

szaunaházzal áll rendelkezésre. A hagyományos lidó kedvelői nyáron a Gébárti Tóstrandot láto-

gatják. A Gébárti-tavat a horgászok is szívesen felkeresik télen-nyáron.

Az AquaCity, háttérben

a Zalaegerszegi Termálfürdő

Fotó: Seres Péter

ha két évszázadot visszautaznánk

az időbe, meglátnánk a Gébárti-tó

„elődjét”, mely nem volt más, mint

egy mesterségesen felduzzasztott

malomtó, melyet ugyanaz a két pa-

tak táplált, melyek a mai víztározót is

éltetik. Ennél a Szentmártoni- (más

nevén Bukicsai-) és a Ságodi-patak

találkozásánál kialakított tavacskánál

egy kisebb őrlőház működött a XVIII.

században.

A Gébárti Tóstrand

Fotó: Seres Péter

Az egyetlen ismert andráshidai postai képeslap az 1950-es évek első feléből. Baloldalt fent az

Antal kocsma (háttérben a körjegyzőség épülete), jobboldalt fent a templom és környéke, balra

lent az egykori iskola épülete, jobbra lent egy részlet az Andráshidai (egykoron: Petőfi) utcáról.

Fotó: Varga Kálmán György

ANDRÁShIDA híDJA

A régmúlt időkbe vezet vissza bennünket Szenterzsébeti Terjék András neve. Az 1400-as évek

elején ő építtette azt a gerendahidat a Zala folyón, mely összekötötte Andráshidát a szomszédos

településsel, Olával. Az átjáró fontos szerepet töltött be a török időkben: egy mozsárágyú állt

rajta, melyet akkor sütöttek el, ha észlelték a portyázókat és az ellenséget. A híd nagy forgalmat

bonyolított le az évszázadok során, többször felújították, ám az áhított kőhíd sohasem készült el.

1914-ben avatták fel a vasbeton objektumot, melyet a menekülő németek 1945 márciusában

felrobbantottak. A hidat 1954-ben építették újjá.

ÖRDÖNGÖS ÉlETű

BOSZORKÁNy ANDRÁShIDÁN?

A középkori boszorkányperek egyik utol-

só példájaként említhetjük az andráshidai

Boronyák Éva esetét, akinek ügyében a zalai

törvényszék vizsgálatot folytatott le a telepü-

lésen. Az 1741 augusztusában kelt jegyző-

könyv több tanú kihallgatását is tartalmazza,

akik a következő kérdésre feleltek:

„Tudgyae

a Tanu nyilván? avagy hallottae bizonyossan

hogy mostanságh az N(emes) Vár(me)gye

fogsághában raboskodó Boronyák Éva bűbá-

jos eördöngős és Boszorkányos életű légyen,

és nem de nem eö eördöngösségivel má-

soknak károkat, nyavallyákat, némellyeknek

haláltis okozotte?”

A vallomások megjelen-

tek a Schram Ferenc által közreadott Ma-

gyarországi boszorkányperek 1529-1768

című monumentális gyűjteményben is, mely-

ből kiderül, hogy 1735-ben és 1751-ben

Szenterzsébethegyen, valamint 1750-ben

Besenyőben is „boszorkányok” ügyében vizs-

gálódtak a törvény emberei.

ANDRÁShIDA TEMPlOMA ÉS KÁPOlNÁJA

Andráshidán található a város legrégebbi épített öröksége, a római katolikus templom, mely

2013-as ásatásakor országos hírnévre tett szert. 1278-ban Szent András kápolnájaként (Capella

S. Andreae) említették, ám idővel pusztulásnak indult: 1617-ben már nem használták misézésre.

A következő fontos évszám 1785, amikor is elnyerte mai formáját, barokk stílusát (ekkor vette

fel a Mindenszentek titulust). Ekkor épülhetett szomszédságában az a kicsiny, barokk kápolna,

amelynek oltárán Nepomuki Szent János szobrát helyezték el. Az andráshidai templomban már

1973-ban végeztek feltárásokat, mégis negyven évvel később került elő a román kori oltár alapja,

majd egy sír. A benne elhelyezett férfi csontjait 2014-ben ismét elhelyezték a templomban, a pad-

lón a következő felirat emlékezik rá: „hitünk szerint e kő alatt a XIII. században élt kegyúr Fábián

fia, András csontjai pihennek”. A templomot 2014 őszén Szent Kereszt Felmagasztalása néven

újraszentelték.

Boronyák Éva tanúkihallgatási jegyzőkönyvének részlete

Fotó: Varga Kálmán György,

Magyar Nemzeti levéltár Zala Megyei levéltára

REPÜlőTÉR

Andráshida élete a XX. század második felében összefonódott a repülőtér és szovjet lakta-

nya történetével. A légikikötőt 1953 augusztusában avatták fel, fontosságát mi sem bizonyította

jobban, mint hogy az ünnepségen több mint nyolcezer ember vett részt. Ez év szeptemberében

lépett érvénybe az őszi menetrend, napi két járat érintette Budapestet és a nyugati országrész

több városát. Idővel a repülőtér forgalma kibővült, hisz’ a pilóták a polgári és sportrepülés mellett

mentési és növényvédelmi feladatokat is elláttak. Különös rakományról is beszámol a korabeli

sajtó: a Zala folyóból kifogott rákokat is a menetrend szerinti gépek szállították neves fővárosi

éttermekbe és szállodákba.

A hazai polgári repülés első fegyveres gépeltérítése is köthető Andráshidához: 1956 nyarán a

MAlÉV Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg járatának gépét Győr felett hatan eltérítették, így a

gép Németországban szállt le – a járaton dula-

kodás tört ki, kettő zalaegerszegi férfi (a ruha-

gyár tisztségviselői) kórházba került.

Ugyan a polgári repülés 1967-ben véget

ért Andráshidán, ám 2006-tól ismét fogadnak

kis- és sportgépeket. A légikikötőt több klub

is használja napjainkban turisztikai és hobbi-

célokra: repülő egyesületek, sárkányrepülők,

motoros repülők, ejtőernyősök, valamint repü-

lőmodellezők is.

A Nepomuki Szent János kápolna és a Szent Kereszt Felmagasztalása templom napjainkban

Fotó: Tódor Tamás

A sírfedlap az andráshidai templomban

Fotó: Varga Kálmán György

Az andráshidai repülőtér legelső menetrendje

Fotó: Varga Kálmán György

Plik z chomika:

Robi45

Inne pliki z tego folderu:

folder 1.pdf (2161 KB)
folder 2004.pdf (4814 KB)
folder 2013.pdf (8342 KB)
folder.pdf (3093 KB)
mapa 1.jpg (1205 KB)

folder.pdf

Plik z chomika:

Inne pliki z tego folderu:

Inne foldery tego chomika: